A cím árulkodó. Nem tudom, hány nap óta egyetlen egy komment se érkezett. Végülis nem annyira fontos, de azért jól esett volna egy-kettő. A tegnapi viharról pár szó:
Délután, amikor megérkezett az első nagyobb szél, elkezdtünk pakolni. Virágokat le az ablakból, medencém tetjét egy zacskóba és így tovább. Kis macskákat, már csak akkor menekítettük be, amikor már úgy fújt a szél, hogy majdnem felkapta őket. A szelen kívül semmi nem volt. Jójó esett egy kis eső, de még az áram se ment el. Talán lehullott a fáról 3 szem dió és ennyi. Tesómék kimentek a lecsó fesztiválra, amikor elállt az eső. Kiérték, majd ismét zuhogni kezdett az eső, így futhattak haza. DE akkor is csak esett, maxiumum két órát összesen. 
Megnéztem a Moonwalker-t. Elég, művészi film, ha finoman fogalmazok. Néhány jelenetnél szinte felakadt a szemem, hogy lehet valami ekkora baromság. 
Beszélgettem egy csajjal Avrilről. Végülis én nyertem azt hiszem. Felhozott minden érvet, és nekem volt mindenre válaszom. Büszke voltam. 
Reggel kihívott a Zsolti és elmondta, szeret és nem tud felejteni. Gonosz voltam, azt mondtam nem érdekel. 
Unatkozom, nincs Fabrice. Üzleti úton van Bennel és nem ám az, hogy elviszi a laptopját... NEEM... Na mindegy. Halálra unom magam itthon. Ennék valamit, de magamsem tudom mit. 
Úgy tervezem, jelentkezek egy novellaíró versenyre. Nem tudom, hogy mennyi eséllyel, de végülis ez a lényeg nem? Vagy nyersz vagy nem. 
Tök jó lenne, ha ma lenne focimeccs mint egy hete. Kiakarok mozdulni, de egyedül unalmas és legalább ott van Évi és a sapiii. Szóval szurkoljatok, hogy legyen meccs. Körülbelül ennyi. Hello-szia.