Mindig arról szól a nap, hogy mindenki mesél a másiknak és a tanárok elmondják a kéréseiket. Általában szeretem ezt a napot, de mondjuk most mégjobban szerettem, hogy tudtam az ofi beteg. Végülis bejött órát tartani. Az új kémia tanár elmegy. Tűriné jobb, de szerintem ő sem lesz rossz. Történelem tanár és tetszik.. Sőt ő különösen. Nem tudom miért. Szerintem jó lesz az év. VÉgülis leültünk a második sorba, de a nap végére leghátsó padsor lett, Nojival, Erával és Encsyvel. Ja igen. Enikő... Bocsánatot kért és én is. Csütörtökön együtt megyünk fagyizni. Így négyesben. Azt hiszem vele nem lesz bajom. Tolerálni fogok sok mindent. Mondják rám, hogy ribanc vagyok. Lepereg, mert én nem érzem magam annak és azt hiszem én mindenkiben érzek annyit, hogy legalább olyan szinten tudjunk lenni, ha nem is bírjuk különösebben egymást, nem ordibálunk mindent egymásra.
Busszal jöttem haza, Évivel. Itthon unatkoztam. Így van ez, amikor mindenki iskolában van. Az órórend szeritem nem valami jó, bár lehetne rosszabb is. A földrajz tanárnak nem örülök, vagy maradhatott volna ő, de akkor legalább a rajz lett volt a Girst. Na mindegy ezen már nem tudunk változtatni. Pénteken jön a Zsolti. Alig várom. Na pussz: Adri.