Gondoltam írok nektek pár szót végre. Noémi végre visszaült hozzánk, bár mostanában lélekben nincs velünk... Tudom, hogy olvasod, de akkor is leírom, hogy már nem olyan mint régen. Hallom a hangodban a csalódottságot, vagy nem is igazán tudom mit, de érzem. Nem esik jól. De szeretnék majd erről beszélni veled.
Vágót most eléggé szeretem. Kaptunk egy esélyt, végre.
Ma matek dogát írtunk. Jól sikerült, szerintem könnyű volt. Voltunk Légós kiállításon. Nekem nagyon tetszett, tök jó volt. Milyen más is volt a gimi régen... és persze: We can do it!
Andival mentünk a buszmegállóhoz beszélgettünk. Én mentem mamához, mert csak a következő (14:36) busszal mentem, megvártam Évit. Mi megvártuk a Robit, vele jött a Laci. Hát gimis tanár léttére, igazán jól bemutatott a buszsofőrnek. Mert elvileg meg kellene várnia a ceglédi busznak a kőrösit, hogy ne kelljen gyalogolni. Hát gyalogoltunk...
Délután unatkoztam és járkáltam. Más nem történt. Hello mindenkinek.